Jó erős fél éve is volt már annak, hogy valamelyik pénteki játéknapunkon egy idősebb úr is betéblábolt a Malom helyiségébe. Elég körülményesen ecsetelve előadta, hogy van neki otthon egy pályája — ekkor azt hittem, eladásra kínálja fel. Aztán szép lassan kikerekedett a kép: hallott ezekről a gombfocistákról (ekkor még viszonylag újak voltunk Újbudán, a Malomban), és ő maga is gombfocizik egy jó darab ideje. Ezt viszont egy abszolút kis (2 fős) baráti társaság egyik tagjaként teszi. De ami a lényeg: barátjával kialakítottak egy teljesen egyedi szabályrendszert, és aszerint vívják találkozóikat — mint később kiderült, immár 1953 óta, csekély 63 éve(!!!).
A bemutatkozás után Pali bá' a telefonszámát is megadta nekem, kérve, hogy hívjam fel, ha időm engedi, mert nagyon szívesen vendégül látna egy baráti gombozás keretei között, hogy megismertessen az ő szabályaikkal, és megbeszéljük, mit gondolok azokról, mit kéne esetleg változtatni rajtuk, és egyáltalán: összemérjük erőinket.
Tatozom annyival az igazságnak, hogy ez a találkozó jórészt az én hibámból húzódott ennyi ideig. Először halogattam a dolgot, aztán mikor végre rászántam volna magamat, akkor azzal kellett szembesülnöm, hogy valahol elhagytam a Pali bá' telefonszámát tartalmazó cédulát. Aztán amikor már rég letettem a dologról, és valami egész más után túrtam fel a holmimat, egyszer csak előkerült a fecni — szokás szerint egy teljesen váratlan helyről.
De még ezek után is akadtak nehézségek, ezúttal a fogadó fél oldaláról: rokonlátogatás, aztán családtag kórházba kerülése. Így történhetett meg, hogy a tavaly őszi kapcsolatfelvétel után végül is csak jócskán a tavasz derekán jutottunk el odáig, hogy egy csütörtök délután összepakoljam a gombozós táskámat és útnak eredjek a 11. kerület egy csendes mellékutcája felé.
Számtalan alkalommal elhangzik, hogy az általunk játszott "versenygombfoci" csak a jéghegy csúcsa: az a nagyon kis része egy hatalmas szubkultúrának, ami bármiféle (bár így is nagyon csekély) nyilvánosságot kap, és ami szervezett keretek között zajlik. Ez azonban csak jól hangzó szlogen addig, amíg ezt az ember meg nem tapasztalja a saját bőrén. Azon a csütörtök délután velem megtörtént ez a "csoda": ha csak futólag is, de betekintést nyertem egy teljesen más világba, vagy ha úgy tetszik, egy párhuzamos univerzumba. Nyilván sokakkal megtörtént már, hogy egy klubba letévedő kezdőnek megpróbálták röviden és érthetően elmagyarázni a szabályokat: biztos, hogy nem könnyű meló. De most az is kiderült, hogy egy csapásra megérteni, átlátni és alkalmazni egy teljesen új szabályrendszert legalább ilyen nehéz, ha nem még sokkal nehezebb.
Amikor Pali bá' elkezdte magyarázni a teljesen új fogalmakat ("labdavezetési fázis", "helyezkedési fázis", "les"[!!!]), csak kapkodtam a fejem. Aztán ahogy elkezdtünk játszani, lassan kezdett a kép is összeállni, hogy mi miért van, mi mivel és hogyan kapcsolódik össze, és legvégül talán az is, hogy hogyan kell ebben a rendszerben játszani. Ez a fajta játék első ránézésre furcsa keveréke a nagyon klasszikus tényleg gombfocinak és a modern asztali labdarúgásnak: kicsit kisebb, talán 3,5-4 centis átmérőjű játékosok, amik valamikor talán egyfajta trafikos csapat lehettek, de elég sok nehezék, töltőanyag került beléjük (egyikük alján még egy régi egyforintost is felfedeztem! :) ), a labda viszont - mint megtudtam - abszolút handmade DIY példány: a klasszikus ing-/sliccgomb-vonal képviselője, de rengeteg finommunkával nagyon "szaladósra" polírozva, ráadásul az egyik fele lapos, a másik domború, ami döntő hatással van a játék egész szabályrendszerére. pálca ugyan nincs, de a kapuk és a játéktér mérete teljesen szabályos, így a kisebb csapatok miatt nagyobbnak tűnik a pálya.
És akkor kicsit a szabályokról.
Közhely, hogy a gombfoci ún. "futballt utánzó játék". De gond nélkül fel tudunk sorolni olyan momentumokat (kapura lövés félpályáról, les hiánya stb.), amelyek igen messze esnek a zöld gyepen játszott játéktól. Pali bácsiék viszont azon elv mentén alakították ki a szabályaikat, hogy a lehető legprecízebben lemodellezzék az "igazi" focit. Ennek jegyében pl. mindkét térfelet kettéosztották egy-egy az alapvonallal párhuzamos, keresztben húzott vonallal, amelyen túlról nem lőhető gól, így itt nincsenek a félpályáról elengedett lövések. (Erre vonatkozó javaslatok egyébként pont a fociszerűség miatt időről időre nálunk is előkerülnek, és most, hogy amúgy is lesz a pályákon vonal, lehet, hogy ezt a kérdést is érdemes volna átgondolni.) De ennél sokkal érdekesebb az, ahogy a pályán zajló játékról gondolkodik ez a szabályrendszer: egyrészt alapvetően kibővíti az összjáték lehetőségét (támadó térfélen is érvényes közelség, illetve a játékos középtengelyénél előrébb eső labda [ha megfelelő távolságban van] mindig szektor); másrészt viszont a védő felet sem kárhoztatja passzív védekezésre, vagy asztal mellett ácsorgásra. Ez utóbbit úgy éri el, hogy a játékosok szinte minden esetben felváltva lépnek, de ha a támadó passzol vagy vezeti a labdát (azaz maga elé rúgja, de úgy, hogy két centinél messzebb legyen), akkor a védő csak passzívan léphet, azaz nem érhet labdába, viszont pl. blokkolásra helyezkedhet. A legérdekesebb talán a lövés előtti szituáció: ez a szabályrendszer ugyanis — mint ahogy már írtam is — megtartotta a féldomború labdát, és ezzel együtt a labda forgatásának lehetőségét is. Erre szükség is van, hiszen alapesetben a "sima" felén csúszó lasztit ezekkel a játékosokkal szinte lehetetlen megemelni, a védő helyezkedési lehetősége miatt viszont szinte mindig lesz "útban lévő" hátvéd. A dologban viszont az a csavar (és ez nagyon fair momentum, mert így csökkenti a könnyen megemelhető labda által jelentett előnyt), hogy a labda átfordítása lépésnek minősül! Azaz a védőnek van még egy esélye, hogy a lehető legközelebb helyezkedjen a lövő játékos elé, próbáljon blokkolni. Természetesen nem írhatom most le itt az összes apró momentumot, (pl. van lesszabály is, és korlátozva van a bedobás hossza), de a lényeg az, hogy betekintést nyertem egy teljesen más logikára épülő szabályrendszerbe, amelyik ugyan nem egyszerűbb, mint a "miénk", de sokkal inkább hasonlít a "nagy" focira.
És hogy mi lett a mérkőzés eredménye? Én a magam részéről nem nagyon számoltam a kb. mindkét oldalon egyformán potyogó gólokat (másfél-két óra alatt sok is lett volna), de betyárul meg kellett küzdenem azzal a fura kettősséggel, hogy a játékosaim ugyanúgy siklanak a szabvány talajú pályán, de a kisebb és könnyebb labdán jóval nagyobbat ütnek, mint amihez szokva vagyok. Nekem a nagyobb játékosok, és a pálcával való precízebb játék jelentett némi előnyt, ellenfelem viszont a sok évtizedes rutint vonultatta fel.
Azt hiszem nemcsak a kinyitott sörösdobozokból valamilyen titokzatos módon elillant folyadék mondatja azt velem, hogy ez egy nagyon érdekes és tanulságos este volt, aminek még biztosan lesz folytatása.
De még ezek után is akadtak nehézségek, ezúttal a fogadó fél oldaláról: rokonlátogatás, aztán családtag kórházba kerülése. Így történhetett meg, hogy a tavaly őszi kapcsolatfelvétel után végül is csak jócskán a tavasz derekán jutottunk el odáig, hogy egy csütörtök délután összepakoljam a gombozós táskámat és útnak eredjek a 11. kerület egy csendes mellékutcája felé.
Számtalan alkalommal elhangzik, hogy az általunk játszott "versenygombfoci" csak a jéghegy csúcsa: az a nagyon kis része egy hatalmas szubkultúrának, ami bármiféle (bár így is nagyon csekély) nyilvánosságot kap, és ami szervezett keretek között zajlik. Ez azonban csak jól hangzó szlogen addig, amíg ezt az ember meg nem tapasztalja a saját bőrén. Azon a csütörtök délután velem megtörtént ez a "csoda": ha csak futólag is, de betekintést nyertem egy teljesen más világba, vagy ha úgy tetszik, egy párhuzamos univerzumba. Nyilván sokakkal megtörtént már, hogy egy klubba letévedő kezdőnek megpróbálták röviden és érthetően elmagyarázni a szabályokat: biztos, hogy nem könnyű meló. De most az is kiderült, hogy egy csapásra megérteni, átlátni és alkalmazni egy teljesen új szabályrendszert legalább ilyen nehéz, ha nem még sokkal nehezebb.
Amikor Pali bá' elkezdte magyarázni a teljesen új fogalmakat ("labdavezetési fázis", "helyezkedési fázis", "les"[!!!]), csak kapkodtam a fejem. Aztán ahogy elkezdtünk játszani, lassan kezdett a kép is összeállni, hogy mi miért van, mi mivel és hogyan kapcsolódik össze, és legvégül talán az is, hogy hogyan kell ebben a rendszerben játszani. Ez a fajta játék első ránézésre furcsa keveréke a nagyon klasszikus tényleg gombfocinak és a modern asztali labdarúgásnak: kicsit kisebb, talán 3,5-4 centis átmérőjű játékosok, amik valamikor talán egyfajta trafikos csapat lehettek, de elég sok nehezék, töltőanyag került beléjük (egyikük alján még egy régi egyforintost is felfedeztem! :) ), a labda viszont - mint megtudtam - abszolút handmade DIY példány: a klasszikus ing-/sliccgomb-vonal képviselője, de rengeteg finommunkával nagyon "szaladósra" polírozva, ráadásul az egyik fele lapos, a másik domború, ami döntő hatással van a játék egész szabályrendszerére. pálca ugyan nincs, de a kapuk és a játéktér mérete teljesen szabályos, így a kisebb csapatok miatt nagyobbnak tűnik a pálya.
És akkor kicsit a szabályokról.
Közhely, hogy a gombfoci ún. "futballt utánzó játék". De gond nélkül fel tudunk sorolni olyan momentumokat (kapura lövés félpályáról, les hiánya stb.), amelyek igen messze esnek a zöld gyepen játszott játéktól. Pali bácsiék viszont azon elv mentén alakították ki a szabályaikat, hogy a lehető legprecízebben lemodellezzék az "igazi" focit. Ennek jegyében pl. mindkét térfelet kettéosztották egy-egy az alapvonallal párhuzamos, keresztben húzott vonallal, amelyen túlról nem lőhető gól, így itt nincsenek a félpályáról elengedett lövések. (Erre vonatkozó javaslatok egyébként pont a fociszerűség miatt időről időre nálunk is előkerülnek, és most, hogy amúgy is lesz a pályákon vonal, lehet, hogy ezt a kérdést is érdemes volna átgondolni.) De ennél sokkal érdekesebb az, ahogy a pályán zajló játékról gondolkodik ez a szabályrendszer: egyrészt alapvetően kibővíti az összjáték lehetőségét (támadó térfélen is érvényes közelség, illetve a játékos középtengelyénél előrébb eső labda [ha megfelelő távolságban van] mindig szektor); másrészt viszont a védő felet sem kárhoztatja passzív védekezésre, vagy asztal mellett ácsorgásra. Ez utóbbit úgy éri el, hogy a játékosok szinte minden esetben felváltva lépnek, de ha a támadó passzol vagy vezeti a labdát (azaz maga elé rúgja, de úgy, hogy két centinél messzebb legyen), akkor a védő csak passzívan léphet, azaz nem érhet labdába, viszont pl. blokkolásra helyezkedhet. A legérdekesebb talán a lövés előtti szituáció: ez a szabályrendszer ugyanis — mint ahogy már írtam is — megtartotta a féldomború labdát, és ezzel együtt a labda forgatásának lehetőségét is. Erre szükség is van, hiszen alapesetben a "sima" felén csúszó lasztit ezekkel a játékosokkal szinte lehetetlen megemelni, a védő helyezkedési lehetősége miatt viszont szinte mindig lesz "útban lévő" hátvéd. A dologban viszont az a csavar (és ez nagyon fair momentum, mert így csökkenti a könnyen megemelhető labda által jelentett előnyt), hogy a labda átfordítása lépésnek minősül! Azaz a védőnek van még egy esélye, hogy a lehető legközelebb helyezkedjen a lövő játékos elé, próbáljon blokkolni. Természetesen nem írhatom most le itt az összes apró momentumot, (pl. van lesszabály is, és korlátozva van a bedobás hossza), de a lényeg az, hogy betekintést nyertem egy teljesen más logikára épülő szabályrendszerbe, amelyik ugyan nem egyszerűbb, mint a "miénk", de sokkal inkább hasonlít a "nagy" focira.
És hogy mi lett a mérkőzés eredménye? Én a magam részéről nem nagyon számoltam a kb. mindkét oldalon egyformán potyogó gólokat (másfél-két óra alatt sok is lett volna), de betyárul meg kellett küzdenem azzal a fura kettősséggel, hogy a játékosaim ugyanúgy siklanak a szabvány talajú pályán, de a kisebb és könnyebb labdán jóval nagyobbat ütnek, mint amihez szokva vagyok. Nekem a nagyobb játékosok, és a pálcával való precízebb játék jelentett némi előnyt, ellenfelem viszont a sok évtizedes rutint vonultatta fel.
Azt hiszem nemcsak a kinyitott sörösdobozokból valamilyen titokzatos módon elillant folyadék mondatja azt velem, hogy ez egy nagyon érdekes és tanulságos este volt, aminek még biztosan lesz folytatása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése