Valami elindul (?) - 1.

Így érkezett

 Aki már találkozott ezzel a bloggal, az joggal gondolhatta, hogy nem túl találó a címe, hiszen bár gombozásról szól, de a műhely-jelleg eddig erősen hiányzott. Való igaz, amikor jó pár évvel ezelőtt létrehoztam ezt a blogot, úgy választottam neki címet, hogy az a gondolat vezetett: valamilyen módon  meg fognak itt jelenni a felszereléssel (labdák, pálcák, kapuk, pályák és persze játékosok!) kapcsolatos gondolatok, öteletek, esetleg egyéni kezdeményezések.

Hát ez eddig szinte teljes egészében hiányzott. Most azonban nagyon jó esély látszik arra, hogy ez változni fog. Hogy mi is történt? Nos, egyesületünk pályázatot nyújtott be az MKKP által indított "Rózsa Sándor Népi Közpénztékozló Alap - 2022" kiírásra. Az a projekt, amivel indultunk (részben toborzó-népszerűsítő ifjúsági programok; részben az eszközpark fejlesztése és egy játékosok készítésére alkalmas jó minőségű 3D-nyomtató beszerzése) kellőképpen közösséginek/őrültnek/viccesnek/szokatlannak találtatott ahhoz, hogy a Kétfarkú Kutyák támogatásban részesítsék. Miután a pályázat benyújtásától kezdve próbáltunk tájékozódni arról, hogy honnan és mit érdemes majd beszerezni a támogatási összeg birtokában, így aztán nem okozott gondot egy-két nap alatt a a pénz "nyakára hágni": leadtuk a megrendeléseket, és vártuk, hogy mikor érkezik a futár.

A szörnyeteg

A tökéletes időztés jegyében ez végülis úgy történt meg, hogy a nyomtatószálak és maga a nyomtató egy nap eltéréssel futottak be. Maga a készülék nem véletlen dicsekszik leírásában az "industrial grade" jelzős összetétellel: valóban tekintélyes méretű és tudású, ennek megfelelően kellően bonyolult berendezésről van szó, amelyik jócskán betölti a kisszoba légterét, ahol "lakik". Hamar kezdetét is vette a kísérletezés. Ehhez szerencsére volt "nyersanyag" is, mert a várakozás hosszú hetei alatt rengeteg terv született mindenféle kinézetű, változatos megjelenésű játékos legyártására. Ha egészen őszinte akarok lenni, akkor el kell mondjam, hogy a dolog korántsem indult zökkenőmentesen. A fejlett technikát reprezentáló rengeteg beállítás között nagyon könnyű volt elveszni, nem igazán derült ki, hogy hova kéne kapni, hogy finomítani lehessen a dolgokon, így aztán kezdetben csak a sikerületlen, félbemaradt, torz, vagy éppen olvadt nyomatok jellemezték a "gyártást".  Ezekről a  zsákutcákról majd egy következő bejegyzésben fogok beszámolni. Most egyelőre annyit: úgy tűnik, hogy elindul valami, ami egy teljesen új dimenziót is jelenthet akár mind a csapatok előállításában, mind azok megjelenésében!