Amikor az ember valamilyen új technikai eszköz birtokába kerül, babonás félelemmel járja körül, megcsodálja, megpróbálja megérteni. Kétféle megközelítési mód létezik: az egyik fajta ember meg sem érintené a készüléket, amíg nem olvasta végig anyniszor a használati utasítást, hogy azt már kívülről tudja az EU összes hivatalos nyelvén. A másik típus viszont úgy érzi, hogy akkor birtokol valamit teljesen, ha használja is, érzékeli az eszközt működés közben. Ez a második embertípus maximum a bekapcsológomb helyének néz utána, aztán beleveti magát a kalandokba. Talán mondnaom sem kell, hogy én ez utóbbi csoportot "erősítem". Ez egy olyan bonyolult készülék esetében, mint a 3D nyomtató kifejezetten öngyilkos stratégia.
Ez nagyon rövid úton ki is derül, amikor egymás után kerülnek a nyomtatólapra a sikerületlenebbnél sikerületlenebb darabok, és jó, ha az látszik, hogy vajon mi is volt az eredeti cél, mit akartam nyomtatni. (Persze az is igaz, hogy a másik út választása sem kecsegtetett volna okvetlenül nagyobb sikerrel, a derék kínai gyártók ugyanis nem gondolták túl a használati utasítást, anno egy Népstadion-beli kettős rangadó műsorfüzete terjedelmesebb volt, mint a "Manual".)
Következzék egy szórakoztató képgaléria az első napok terméséből:
 |
| Amikor már eleve nem indul jól a dolog... |
 |
| ún. "kocka" |
 |
| Ebből meg majdnem gombfoci-labda lett |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése